Logos Multilingual Portal

Select Language



Enzo Biagi (1920 – 2007)

Biagi was born in Lizzano in Belvedere, and started his career as journalist in Bologna. Active in journalism for six decades and the author of some eighty books, Biagi won numerous awards, among them the 1979 Saint Vincent prize. He worked on the Italian national TV channel Rai Uno until 2001.
On May 9, 2001, just two days before the general elections in Italy, during his daily prime time 10-minute TV show Il Fatto, broadcast on Rai Uno, Biagi interviewed the popular actor and director Roberto Benigni, who gave a hilarious talk about Silvio Berlusconi in which he humorously declared his preference for the other candidate, Francesco Rutelli from the Olive Tree coalition.
Biagi then disappeared from the TV screens a few months after the Berlusconi declarations in Sofia, Bulgaria, where the then-Prime Minister accused the popular journalist, together with fellow journalist Michele Santoro and showman/comedian Daniele Luttazzi, of having made criminal use of the television service.
Biagi's defenders argue that a public service should provide pluralism, and that a country where government prevents opposing ideas from being voiced on air is a régime.
The issue of Berlusconi's motives for entering politics in the first place emerged in an interview that he gave with Biagi and Indro Montanelli, stating "If I don't enter politics, I will go to jail and become bankrupt."
On April 22, 2007, 86-year-old Enzo Biagi made his TV comeback on the RAI with RT - Rotocalco Televisivo, a current affairs show which is broadcast on Raitre. At the opening of the show, he declared:
Good evening, sorry if I am a bit emotional, maybe it is visible. There was a technical problem, and the interval has lasted five years.
Until shortly before his death he was also a columnist for the daily Italian newspaper Corriere della Sera, for which he had worked for since the early 1970s.



(Wikipedia)


a demokrácia törékeny és szétesik, ha túl sok zászlót tűznek ki rá
a demokráciában ez a jó dolog: mindenki beszélhet, de senkit nem kell meghallgatni
a szabadság olyan, mint a költészet: nincs szüksége díszítő jelzőkre, hisz teljes szabadság
a társadalom azokban a dolgokban megengedő, amelyek nem kerülnek semmibe
a végső elszámolásnál fontos igazságok és lényeges alapelvek száma csupán kettő vagy három. Ezek azok, amelyeket még édesanyádtól tanultál meg gyerekkorodban
az ember a józan ész kivételével bármitől állhat balra
már három tévészereplés után minden meginterjúvolt hülye elmondja a saját és mások véleményét is
mindig úgy véltem, hogy ha létezik hely a világon, ahol nincsenek tisztafajú emberek, akkor az Olaszország: a mi őseinknek túl sok alkalmuk volt a szórakozásra
nehéz nem megkívánni más asszonyát; hiszen aki senkinek nem asszonya, az nem is igen vonzó nő
ugyanolyan korlátokkal rendelkezem, mint nemzedékem tagjai közül bárki. Mégsem mondtam soha olyat, amit nem akartam mondani, bár nem mindig mondtam azt, amit mondani akartam